Biztosan mindenki gondolt már a kardiológusára, amikor árajánlatot kapott egy-egy grafikustól, pedig ő csak egy egyszerű design-t kért. Ilyenkor vannak, akik máshonnan kérnek ajánlatot, de olyan is akad, aki megkéri az egyik ismerősét, hogy kap egy kartonnal a termékből, ha elkészíti a csomagolás megjelenését. Az elvárások viszont hasonlóak, a végeredmény pedig egy sikertelen termékdesign és egy kapcsolat elforgácsolódása. Mit lehet lenni azért, hogy azt kapjuk a grafikustól, amit kérünk, de ne menjen se a pénztárcánk, se az idegeink kárára?
A félreértések elkerülése végett
Mielőtt belemennénk a részletekbe, mindenekelőtt tegyük tisztába, hogy a grafikus – tervezze akár a cég arculatát, akár a katalógust, vagy a plakátokat, esetleg csak a csomagolást – a termékfejlesztésben ugyanakkora szerepet vállal, mint a gyártó.
A munkája nélkül nem létezne branding, a termék pedig nem jutna feljebb az alsó polcokról, legyen bármennyire prémium minőségű. Erről már egy hasonló tv-műsor készült, Lehetetlen küldetés címmel… Nem véletlenül kerülnek a képszerkesztő programok többszázezer forintba, az azt kezelni képes számítógépek akár milliós nagyságrendbe.
Ez is magyarázat az árra
Tehát érdemes nem úgy tekinteni a grafikusra, mint egy szolgáltatóra, sokkal inkább, mint a hardverünk szoftverére. Az online megjelenésben pedig kifejezetten fontos, hogy olyan ember kezében legyen a folyamat, aki ezeket a trendeket követi, és nem az adott termékre vonatkozókat, ugyanis jó, ha tudjuk, hogy a jelenlegi keresőalgoritmusok az igényes megjelenésű tartalmakat automatikusan előbbre listázzák.
Ezek tükrében ne lepődjünk meg egy-egy magasabb ár után, hiszen a grafikus csak egyszer profitál a termékből, míg a gyártó akár éveken keresztül ugyanazzal a design-nal, mert az ragadt meg a vásárlókban.
Példának említhetném a Coca-Cola logóját, amit Frank Mason Robinson tervezett, ő viszont pont a kivételek közé tartozik, mivel könyvelőként dolgozott a cégnél, amikor papírra vetette az első változatot. Nyilván emblematikus az üveg alakja is, de a logó nélkül ránézésre Pepsi is lehet, vagy Tikkadt Szöcske. Robinson a logó hatására előlépett a cég marketingvezetői pozíciójába, és, gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy mára a Coca-Cola inkább 40% üdítő és 60% megjelenés. De mondhatnám a már előző felmérések alapján több országban ismerik fel, mint Jézust. Ennek tükrében már is tűnnek annyira drágának az árajánlatok, ugye?
Mindenki jobban tudja
Amikor rábízzuk a feladatot a grafikusra – már magában, a szóban is benne van a „bizalom” -, akkor azt higgyük is el, hogy rábíztuk. Lehetnek ötleteink, de inkább legyen elképzelésünk. A kreatív – merthogy sokan félreértik, de a grafikus ebbe a munkakörbe tartozik – tud utasításra is feladatokat végezni, de ha olyan eredményt szeretnénk, ami a fogyasztóknak fog tetszeni, akkor el kell engednünk a dolgokat.
Fontos, hogy beavassuk a termékfilozófiába, jelenlegi felhasználók és a célcsoport kor-intervallumába, célpiac összetételébe. Ezek nem összekeverendők az ötletadással, amik elvihetik más irányba a végkifejletet! Ha van konkrét, részletes elképzelésünk, csak akkor tálaljuk a grafikusnak, ha már máson leteszteltük! Ha a tesztelés alatt ötlet szinten megbukik, felesleges plusz óradíjért elkészíttetni, csak hogy igazolást nyerjen gyakorlatban is. Ugyanakkor van egy mondat, amitől minden grafikus falra tudna mászni, ez pedig a „Mindegy milyen lesz, csak nézzen ki jól!”. Ezzel azt jelentjük ki, hogy nem hiszünk a termékünkben.
Legyünk igényesek magunkkal szemben, mert a design nem egy szükséges rossz, mint az előnytelen felhasználói feltételek, amit mindenképpen ki kell pipálni egy-egy regisztrációkor, különben nem enged tovább a program, de el se olvassuk. Nem hiába kapjuk azokat a magas árajánlatokat. Annyi pénzért nyilván elvárhatjuk, hogy jól nézzen ki, viszont nem mindegy, hogy kinek az ízlése szerint.
Konzultáció és kontroll
Ha azt szeretnénk, hogy a grafikus úgy tekintsen a munkára, hogy a nevét is szívesen adja hozzá, akkor egy konzultáció után – ahol nagyon fontos, hogy megfogalmazzuk, mi a célunk, az üzenetünk a grafikával – kérjünk be tőle legfeljebb három verziót! Ez fókuszálja a kreatív energiákat is. Ami elképzelése van, azt ezekbe a pozíciókba kell belesűrítenie.
Mielőtt pedig reflexből válaszolnánk, mindenképp mutassuk meg egy kontrollcsoportnak mindhárom verziót, és kérdezzük meg, mi jut eszünkbe róla elsőre, milyen érzések fogják el őket. Ha ezután egyik sem passzol az általunk kigondolthoz, dobjuk be a saját ötletünket, de akkor is csak úgy, hogy nem ragaszkodunk hozzá minden áron. Lehet, hogy a három verzióból az egyik valójában közel áll a mi elképzeléseinkhez, ami az üzenetet illeti, és a kontrolcsoport visszajelzése alapján minimális változtatással elérjük a célunkat. Amikor árat kérünk egy grafikustól egy munkára, számoljuk bele ezt az időt is.
Elfolyt idő
Ha pedig órabérre vesszük fel, ne lepődjünk meg, ha a munkaóráknál egy magas számot látunk majd. Ezt egy történettel érzékeltetve, Pablo Picassót a második világháború után felkérték a Béke Világtanácstól, hogy készítse el a Béke galambját. Ő hónapokig nem jelentkezett, majd amikor felkeresték, épp elkészült a végleges darabbal. Természetesen kérdőre vonták, hogy mi tartott ennyi ideig, ő pedig kinyitotta a szekrényét, amiből többszáz korábbi példány esett ki, és csak annyit mondott, hogy nem készült el azzal a darabbal amit már oda is adhat. A Coca-Cola logóhoz hasonlóan Picasso békegalambja is világszerte ismert szimbólum, ha még nem is ugyanabból a kultúrkörből.
Ennek a történetnek kétféle tanulsága lehet. Egyrészt, ha olyan munkát várunk, amit korra, nemre és kultúrára való tekintet nélkül mindenki felismer, az a legnagyobb művészektől is időt vesz igénybe, hogy tökéletesítse, viszont a végeredmény magáért beszél. Ez esetben befektetésként kell tekinteni arra a számlára, mert az idő igazoltan visszahozza az árát.
Másrészt viszont azt is jelenti, hogy ha csak egy lokális piacra szánjuk a termékünket, mert ország-specifikus a felhasználása – pl. Magyarországon a skorpióriasztó használata valóban hatásos, de felesleges is lenne, Indiában viszont könnyen népszerűvé válhat -, akkor nem feltétlenül kell megvárni a világmegváltást. Kinézhet valami jól anélkül is, hogy nem találjuk meg benne a Fibonacci-számok által meghatározott aranymetszést. Ezért fontos, hogy kommunikáljunk a grafikussal a munkavégzés alatt is.
Ami nem a grafikuson múlik
Viszont ezt a kommunikációt is megkönnyíti, a felemésztett időt pedig lerövidíti, ha szem előtt tartunk pár szempontot. Picassoval az volt a gond, hogy nem jelentkezett. Ha tartja a kapcsolatot, beszámol a munkafolyamatról, de félkésznek tartja a munkát, ne kérjük, hogy elküldje. Minden grafikus máshogy dolgozik. Egy 20%-os munkafázisból nem fogjuk látni, mi fog kijönni belőle, ha viszont elkészül egy, amit a grafikus már 80-90%-osnak ítél meg, akkor lehet kész van, csak a világot akarja megváltani. Ilyenkor érdemes elkérni legalább egy screenshotot, ha régóta húzódik a munka. De nemcsak a grafikuson múlik a hatékony kommunikáció.
Gyakran fordul elő, hogy ő kér tőlünk, legyen az akár kép, akár szöveg. Aranyszabály, hogy mindig olyan formátumot küldjünk, amilyent kér. Ha azt mondja hogy .psd, .eps, .ai, .tif, vagy hasonló kiterjesztésre van szüksége, akkor nézzük meg, hogy az adott termékünkről van-e lementve ilyen formátumban kép, és ha nincs, ne próbáljunk meg különböző, interneten található converterekkel átformázni egyszerű képeket, mert csak szétesnek tőlük.
Attól pedig sajnos nem lesz vektoros egy fénykép, hogy Total Commanderben átrítjuk a kiterjesztését, a grafikus úgyis rájön. Ráadásul miközben az idejét húzzuk vele, magunkkal szúrunk ki, mert előfordul, hogy végül azt mondja, hogy jól van, akkor mindent a megrendelőért, csak a nevét ne tüntessék fel. Ilyenkor fordul elő, hogy berak egy RGB színkóddal elmentett, kisfelbontású jpeg-et, amit a megrendelő psd-re átszerkesztve küldött, egy csomagolás designjába, vagy akár csak katalógusba, a CMYK-ban dolgozó nyomtató pedig egy közel sem színhelyes képet fog kinyomni, ami igazából mindegy is, mert a pixelektől nem látszik, hogy mi van rajta.
Ez vaskosan vonatkozik a Word-ben elküldött képekre is, amik gyakran még össze is vannak húzva, hogy „beférjenek” a dokumentumba. Ha a grafikus lelkiismeretes, ilyenkor mindent megtesz, hogy a kapott anyagból a lehető legtöbbet hozza ki, ez viszont jóval több időt vesz igénybe.
Ha külföldről szállítunk be, és csak újra kell címkézni valamit a hazai piacra, vagy csak a katalógust kell megszerkeszteni, mindig kérdezzük meg az anyagvállalatot, hogy nekik megvan-e az említett formátum! Ha elérhetőek a vektoros forrásfile-ok, illetve a rétegzett képek, azok az apró módosítások, amiket apró módosításnak gondol a legtöbb megrendelő, valóban aprók lehetnek.
Ellenkező esetben viszont ne várjuk, hogy egy-egy grafikai manipuláció két perc alatt elkészüljön, mert ilyenkor a nulláról újra kell építeni az egész képet, hogy az a plusz szöveg beleférjen. Ha valami plusz bekerül, a többi grafikai elemnek igazodnia kell hozzá, ha pedig azok olyan felbontásúak, amik nem alkalmasak méretezésre, vagy torzításokra, mert pixelessé válnak, azokat meg kell rajzolni, vagy egyed elemeket 3D-szerkesztő programban létrehozni.
Vágjunk jó képet hozzá!
Ha pedig senkinek nincs meg a kép, fotózzuk be! És itt jön a következő, egyben utolsó figyelmeztetés! Szintén lerövidíthetjük a grafikus munkaidejét, ha a terméket egy homogén háttér előtt, jól megvilágítva fotózzuk le, ugyanis a legtöbb esetben ezeket körbe kell vágni, és egy pokróc például lehet, hogy jól mutat a bűbe leterítve, de a körbevágási idő a sokszorosára nőhet pusztán az által, hogy a színhatárokat nehezebb elkülöníteni.
Ha ezeket a szempontokat betartjuk, ezt az ár-érték arányt kapjuk, amire szükségünk van, és nem azt, ami kényelmes, vagy szimpatikus.
